Bagi László Hezekiah:
Édes álom

Felhõkön lépdelünk, mint két bárány lába,
És vigyáz ránk a Bárányfelhõk Királya.
Csendben mormol kicsi szívünk álma,
S a kék bolygó felé röppen a lélek szárnya.

Ott mezítelen lábunk csobogó patak mossa,
S napfényben ázik életünk kézen-fogott sorsa.
Nap szele kél, játékosan kócolja hajunk,
És erõs szikla visszhangjában szól dalunk.

Örömtáncot lejtünk a vízcseppeket rúgva,
A dal közben a Másiknak oda-oda súgva:
Szeretlek. Szeretlek. És mosoly az arcon…
Két szép kezed most is két kezemben tartom…

Permetet szór a víz, közben napsugár áztat,
S mintha körénk teremtették volna a fákat,
Dallamot tanítottak volna az apró köveknek,
Ránk hajlanak, zenélnek, és én… Téged ölellek…