Bagi László: Ingovány, avagy az Élet mozgó talaja

I. A vadon

A gomolygó félhomály, a ködben átszûrõdõ fénycsíkok, a kopott kérgû fák fekete árnyéka között vezet léptünk, egy még kitaposatlan úton, a szürke, málladozó szikla felé. A sûrû fauna eltakarja elõlünk az eget, bár az pontosan ugyanott lüktet, ahol eddig, mint bennünk a szív, mely lüktetését az élni akarás, az akarat fûti, valami szavaktól nem terhes erõ, mely áthatja ezt az erdõt, a vadonnak nevezett csodát, mely - még ha röpke idõre is - befogadott magába, a részei vagyunk.

- Odanézz, egy Khuldar! - szólt Ihram erõteljes, mégis halk hangon, ami az õ félig feszült, félig nyugodt jellemével teljesen összefér.

A sziklafalnál a hatkarú Khuldar szõrös teste rajzolódott ki, csupasz, szemnélküli, mégis valamiféle figyelmet tanúsító feje kissé elõrebukott. Nincs már messze tõlünk, kibontakozott alakja a ködfátyolból. Ihram a szablyáját markolja:

- Levágom!

- Csak ne oly hevesen barátom! - szóltam, nyugodt, szinte közönyös hangon. - A Khuldar ugyan veszélyes állat vagy mifene, de csak akkor, ha túl közel mégy hozzá. Tarts inkább tõle tisztes távolságot, hogy a karjaival el ne csípjen. Lusta egy dög, rejtõzködni ugyan jól tud, s onnan támadni, de hogy négy-öt lépésnél többet megtegyen a finom falatokért? Azt már nem! Hagyd csak! Mire mennél vele, ha kioltanád az életét, megváltozna valami? A természet ugyanaz marad, a Khuldar helyébe lépne egy másik Khuldar, vagy egy másik lény, mely a gyengébb, ügyetlenebb, kevésbé rafinált húsán élõsködne.

- De most eggyel kevesebb lenne... - vigyorgott rám Ihram, még mindig a szablyát markolva.

- Félsz tõle mi? Levágod ezt az egyet, fölöslegesen, s olyat teszel, mint maga a Khuldar, csakhogy õ megzabálja a zsákmányt, elcsámcsog rajta, s te csak azért ontanád mézfolyású vérét, mert félsz tõle... Beismerem: rusnya egy látvány, de mi csak lépjünk tovább!

Ihram mordult egyet, görcsös szorítása a markolaton majd felhorzsolta bõrét, de érezte, hogy eluralja a félelem, s ettõl felfortyogott benne a düh, hogy néhány pillanat múlva átadhassa helyét benne a nyugalomnak - ami persze, nála, nem tart sokáig. Megkerültük a sziklát, sorsára hagytuk hát a Khuldart. A növényzet egyre áthatolhatatlanabbá váló közegében folytattuk utunkat.

- Most lesz szükség a szablyádra! - szóltam Ihramra, nem minden cinizmus nélkül, utalva arra, hogy vághatjuk a lágy, ámde húsos növényi szárakat...

A zöld minden színében pompázó, néhol barnára váltó levéláradatot a bokrokon ülõ sárga fénypamacsok törték meg. A tyúktojásnyi pamacskákból tüskeszerûen tört elõ a fény.

- Hiszen ez csodálatos - bámulta lenyûgözve Ihram a kis "jószágokat".

Hosszasan nézte õket, ahogy fényruhájuk táncol rajtuk s õk benne, s szemében furcsán tükrözõdött, égett vissza ez a fény. Én is bámulattal tekintettem eme lényekre, de valami más érzés is tudatomba emelkedett, amit magammal hordtam már rég. Bámészkodásomat Ihram mozdulata szakította félbe, az egyik fénypamacs felé nyúlt.

- Ne! - ordítottam rá, s hirtelen megállt, kinyújtott kézzel, mint aki kõvé dermedt.

- Ne nyúlj hozzájuk! Figyelj rám! Engedd le lassan a kezed, s próbálj koncentrálni arra, amit mondok!

Kimért mozdulattal leengedte a kezét és felém fordult:

- De hát miért?

- Ezek kis fény-lények veszettebbek, mint egy Khuldar. Lenyûgözõ szépségûek ugyan, elvarázsolnak, elbódítanak, de ha kezedbe veszed õket, szétégetik a bõröd, s ez még csak a kezdet. Rátelepszenek a tudatodra, a lelkedre, bezárnak az õ titokzatos gyûrûjükbe, és az energiádat szívják el. Így táplálkoznak. Ha megfogod egyikõjüket, akkor mindõjükhöz kapcsolódsz, s lehet, hogy többé nem látod viszont a Napot, csontjaid itt sárgulnak meg közöttük, midõn erõd teljesen elhagyott. Így nem kell tõlük tartanod, nem támadnak, titkuk pont abban áll, hogy önként add oda magad nekik, ha beleveszel szépségükbe, a titokzatos fénybe.

- Biztos vagy ebben?

- Igen.

- De hogyan? Még sosem láttam ilyeneket! Sok mindent megéltem már, sokat hallottam, sokat tanultam a világról, azt gondoltam ismerem, hogy megtanultam az Öregektõl mi az, ami elémvetõdhet... De te, te honnan tudod ezt?

- Én már találkoztam velük...

- De hiszen ki sem tetted még a lábad Eldar-ból. Mióta ismerlek a nagyvilág nekünk Eldar volt, s az, amit az Öreg Vándorok elmondtak. Ha jártál itt, akkor csak születésem elõtt lehettél erre, s amikor születtem, még csak tizenegy éves voltál!

- Még korábban volt?

- Még korábban? Ezzel azt akarod mondani, hogy... hogy a te születésed elõtt?

- Pontosan. A mostani születésem elõtt, az elõzõ életemben. S most magamban hordom eme emlékeket, s emlékszem rájuk, - akkor hárman maradtak itt abból a kis csoportból, akikkel tartottam. Tudod, sok minden van, amirõl az Öreg Vándorok még nem beszéltek neked. Most már úgy hiszem: elárulhatom azt, hogy õk küldtek ide minket; engem valamiért, amit itt hagytam el - de ne egy tárgyra gondolj -, valami, amit elhagytam, s itt folytatódik. Te pedig azért jöttél velem, hogy megkeressük azt a pontot, ahol számodra valami kezdõdik, ahol egybefolyik a múltad, a jövõd és a jelened, egyetlen pillanatban.

Ihram úgy állt elõttem, mint akinek leesett az álla, meglepve, bár nem szájtátva, s valahol tudta, hogy úgy van, ahogy mondom, érezte, erõsen érezte, hogy keres valamit, hogy azt keresi, amirõl most beszéltem neki.

Ebben a pillanatban hirtelen elõrántottam a szablyámat, Ihram feje felé csaptam...

- Nem ennek a csúszómászó féregnek teremtettek téged, öcsém! - s a penge Ihram mozdulatlan teste mellett egy kígyó fejét metszette le, mely a legközelebbi fáról siklott alá sebesen.

- Az angyalát! Szép vágás! - s ezzel széles vigyorát újra megosztotta velem, mintha nem is az élete forgott volna veszélyben, mintha nem is az õ húsára, vérére áhítozó kígyót vágta volna a szablya ketté, hanem Ihram félelmét. Most már tudta, hogy miért van itt, a vadonban, ahol hiába történik percrõl-percre félelmetes esemény, nem is annyira vad, csak: tanítani akar.

- Szóval tényleg igaz... Éreztem... Tényleg újraszületünk, megjárjuk eme ingoványos földet többször. Újra és újra beletaposunk a sárba, hogy végigvergõdjünk egy életet, és megpróbáljunk kimászni belõle. Mozog a talaj a lábunk alatt, minden bizonytalan, s ha nem sikerül megtanulni a leckét, akkor újra tapossuk a sarat!

- Úgy van. De pontosan ezen kell felülemelkedni, azt kell megtanulni, hogy ne a sárban, ne az ingoványban taposs! Az ingoványt csak ismerd meg, s járj fölötte öt centivel! Ismerd meg önmagad, a te ingoványod, s keresd meg azt a helyet magadban, ahol az iszapfürdõ fölé kerülsz, s onnan figyeled az eseményeket, melyeket onnan már te irányíthatsz benned, s nem azok hatalmasodnak el rajtad. Látni fogod a félelmedet, mint ahogy, tudom, már ma is láttad. Látni fogod a gátakat, amelyeken át kell menned... De most folytassuk az utat, gyerünk, hagyjuk itt ezeket a fénylõ csalókat és ezt az üresen csörgõ kígyóbõrt.

- Rendben. De várj csak, Sekti! Van egy ötletem! - azzal elõrántotta kardját, lecsapott egy ágat, leguggolt a kígyóhoz, lerántott a bõrébõl egy darabot, azt a faágra tekerte, hirtelen felállt, s az egyik fénypamacsra ütött új tákolmányával. A faág bõrrel borított vége lángot fogott. A kardot eltette, lehajolt a kígyóért, és a nyakába vetette. Öröm volt nézni ügyességét.

- Most már mehetünk! Így lesz az éhes vadból étel. - Újra rám vigyorgott, de ebben az arcban már nem a kajánul vigyorgó Ihramot láttam, hanem Ihramot, akiben szikra gyúlt. Nem csak a kígyóbõr fogott tüzet.

Nemsokára letáboroztunk, tüzet raktunk, s nekiláttunk a nemrég még életet hordozó hús sütéséhez. Nem borzongtam bele abba, hogy elfogyasztjuk a kígyót, úgy éreztem, hogy ez is a Természet Törvénye.

- Mondd csak Sekti, mi történt veled akkor? Tudod, amikor itt jártál...

- Egy hét fõs csapattal indultam el, de van egy dolog, amire nem emlékszem: hogy miért. Minden másról tudok neked mesélni, de errõl nem. És ez az, amit nekem meg kell találnom. Szóval a fénypamacsokat már megismerted, három társam született meg ekkor odaátra. Ahová megyünk az a Fények és Hangok Temploma. Ez nem emberi építmény, a Természet csodája, egy fenséges barlang a Dermi Hegy oldalában. Az út nem lesz túl hosszú, - egyetlen villámcsapásnak tûnik majd csak, de olyan erõvel is hat -, még egy nap és odaérünk, s hogy csak a fontosabbakat említsem: addig át kell kelnünk a Vér Patakon, melyben olyan erõk mûködnek, amelyek lehúzhatnak a mélybe, mélybe, mégpedig a lélek sötét mélyére. Ami rossz csak bennünk van, az mind mûködésbe lép... Itt vesztettük el újabb társunkat, aki meg akart ölni bennünket. Aztán a Félelem Kapuján kell átlépnünk, mely egy óriási fa gyökerei között van, és utat nyit a Hegyre. A hegyen az út fõleg fizikailag fárasztó, de néhány óra alatt meg lehet érkezni a Templom bejáratához. Aztán belépsz és... Nos, itt veszett el a fonal. Innen kezdve nincsenek emlékek, valamire ott kell visszaemlékeznem. Ott kell rájönnöm, hogy miért kell odamennem, s meg kell valósítanom azt. S ott lesz neked is keresnivalód, ha eljutsz odáig. Látod, túl sokat nem mondhatok, de már ez is sok. Mit gondolsz: jössz tovább?

- Nem valami bíztató, de bizonyosan nem véletlen, hogy itt vagyok, és a Templomba tartok veled. S mi van, ha most nem sikerül? Legfeljebb újra kezdem a sártaposást, mint most te. - s mosolyában egy tiszta tekintetû gyermek kacsintott felém, aki a játék öröméért játszik, nem pedig a gyõzelemért.

 

II. A Vér Patak és a Félelem Kapuja

A pihenõ után folytattuk utunkat a Templom felé. Néha újra vaskos leveleket kellett lenyesnünk, s egy alkalommal "Vigyázz, kígyó" kiáltásommal megtréfáltam Ihramot, aki összerezzent, amint a sötétbarna liánt levágtam. Aztán persze, jóízût nevettünk, s úgy haladtunk tovább, mint akik túrán, kiránduláson vesznek részt. Élveztük azt a gyenge napsugarat is, ami átszûrõdött a fák koronáján, hallgattuk a madarak gyönyörû énekét, és próbáltuk elkülöníteni a hangjukat, hogy felismerjük õket. A másnak madár-ricsajnak tetszõ zajongás számunkra mennyei szimfóniává vált. Így gondok nélkül értük el a patakot, amelyen egyszer már átgázoltam, ahol minden fortyogó dühöm tajtékot vettet a patak vizén, ahol indulataim forrósága gõzzé fûtötte az éltetõ folyadékot. Ott álltam ismét, ahol érzelmeim hullámai örvényeket kavartak a vízben, és lehúztak a hegyes sziklákhoz, melyek izmaimba vágtak, hogy állatként ordítva bukjak fel az árral, s megfeszülve küzdöttem... Aztán átengedtem magam a sodrásnak, bízva valamiben, hogy partot érek... Most ez a patak csendes kis vízfolyásnak tûnt, tiszta, zöldeskék vizébõl a nyugalom áradt, s az örök mozgás, a változás sugarai. A parton apró virágok nyíltak, az algás, nedves köveken megcsillant a napfény. Lassan hömpölygött a víz, szitakötõk lebegtek felette, madarak repkedtek, lepkék, teljesen más képet mutatott most, mint akkor...

- Te jó ég, hiszen ez csupa vér! - kiáltott fel Ihram.

- Az egész patak vérbõl van, azt hittem csak a neve Vér Patak! És csontok fehérlenek a parton! Az pedig ott a vízben, nézd, egy halott - mutatott a vízen úszó faágra.

Bár én mindezeket nem láttam most, de emlékeztem rá, hogy hasonlóképpen éltem át elsõ találkozásomat a Patakkal. Lassan elindultam a víz felé, Ihramot békén hagytam, nem szóltam hozzá, tudtam, hogy most nem kell, ez az õ harca lesz. Begázoltam a patakba, s majdnem nyakig vizesen néhány pillanat múlva a túlparton másztam ki, a kövekbe kapaszkodva. Ihram is elindult. De nem akárhogyan. Elõrántotta a szablyát, vad ordításban tört ki, aztán nekirohant, s a köveken elcsúszva bukott a patakba. Ezután olyan birkózásba kezdett a vízzel, mintha legalábbis egy többmázsás szörnnyel verekedne. Dobálta magát, csapkodott, hol a kardjával, hol szabadon maradt kezével, görcsösen szorította magához a levegõt, mintha az a másik valóban ott lenne, s tudom, hogy számára valóban ott is volt. Aztán hirtelen eltûnt a maga körül vert tajtékban, majd néhány pillanat múlva nem messze tõlem újra megláttam. Partra húztam, s õ levegõért kapkodott. Lassan magához tért:

- Mintha ezer éves háborút vívtam volna végig. Sokakat megöltem, s többször megöltek. Iszonyú méreg emésztett, mindent és mindenkit feldaraboltam volna. Aztán rájöttem, hogy az igazi életet nem lehet elpusztítani. A rosszat sem lehet megölni, csak ráébreszteni mivoltára, s változását elõidézni, hiszen rossz, nincs jó nélkül. Kínzó fájdalom mart, de ez a nyugalom most... ilyet még soha nem éreztem...

- Tudom. - válaszoltam kurtán.

- És éreztem, hogy magam ellen harcolok, magammal küzdök, és szenvedek tõle. Görcsösen kapaszkodtam az eddigi elképzeléseimbe, de aztán elengedtem õket, s ezek a szörnyetegek is visszahúzták kezeiket, melyek szinte elolvadtak. Aztán eltûntek, s te partra húztál.

A történteken nem kellett a fejünket törnünk, pontosan tudtuk, hogy most mi zajlott le, hogy mit hagyunk magunk mögött, hogy mit viszünk magunkkal. Így azzal sem törõdtünk, hogy még mindig csuromvizesek vagyunk, hanem még egyszer visszanéztünk a Vér Patakra, mely partján már Ihram is látta az apró virág-költeményeket. A patakra, mely újra emlékeztetett arra a tiszta forrásra, melybõl fakad, s szinte éreztük az édes víz ízét a szánkban, s láttuk, ahogyan elõbuggyan szunnyadó földi rejtekébõl, ahogyan növekszik, szélesedik, ahogyan éltetõ lakhelyévé válik milliónyi apró élõlénynek, melyekkel együtt él, szinte lélegzik, s örök változásában, változatosságában mégis mindig ugyanaz marad.

Néhány óra múlva újra letáboroztunk, megpihentettük az elfáradó testet, s magunkba mélyedve pihentük ki fáradalmainkat.

A pihenõ után még jó kétórányi menet várt ránk, hol rögös talajon, tüskés bokrok között, hol iszapos, liánokkal tarkított tájon, de mindvégig elkísért bennünket a szûnni nem akaró, és nem tudó madárdal.

És végre megláttuk az óriási fát, mely nemzedékek sorát élte már túl, melyet én sem elõször látok most. Kérges, repedezett törzse hegyként állt elõttünk, s koronája beláthatatlan volt ebben az erdõben, valahol messze a többiek fölé magasodott, hogy élvezze a Nap éltetõ sugarait. A feltüremkedõ gyökerek között, a legnagyobb repedésen akár egy kisebb lovas-bandérium is átügethetett volna. Ezen a repedésen, a kapun, a Félelem Kapuján kellett most átlépnünk.

Megrohantak emlékeim, s legjobban ezektõl féltem most. Az iszonyatos emlékek, a fogcsikorgató, lélekmaró kínzás, a tornyosuló halottak, az elmúlás lehetõsége, a halálfélelem árnyéka még bennem lüktetett. Újra felvillantak a vérszomjas fenevadak, melyekhez képest a Khuldar egy szépséges hercegnõ. A szörnyetegek, melyek az én félelmem szülöttei, õrzõi; igazi, látó szemem mágikus pecsétjei. Már egyszer átéltem hatalmaskodásuk játékát, már egyszer szelíddé váltak, s a szemet záró pecsét kettétört. Tudom, hogy nem kell félnem tõlük, de mégis maradt egy szikra ebbõl a félelembõl. S most félek újra átélni mindent.

- Sekti, mi a fene van veled? - billentett ki Ihram szava az elgondolkodásból. - Csak állsz és bámulsz percek óta.

- Az emlékek... Felrémlett bennem újra... Megint megcsapott a halál illata.

- De hisz te már tudod, hogy nincs elmúlás. Újraszülettél, s ezt pontosan tudod. Higgy magadban, az Istenért! - s most atyáskodó tekintettel nézett rám a nálam fiatalabb Ihram, majd hirtelen belépett a Kapun... Sóhajtottam egyet, s gyorsan követtem.

Úgy éreztem magam, mint aki víz alá bukik, mint aki a meleg szobából a hideg, bõrünkön érezhetõ sûrû ködbe lép. Újra megláttam a vérben fekvõ emberi tetemeket, a hollókat, keselyûket, feltûntek a nyálcsorgató, békabõrû, hatalmas vadállatok, minden, ami egyszer már volt. Csak minden ködszerûbben, úgy éreztem, hogy belecsöppentem újra ebbe a légkörbe, de valahogy mégis kívül maradtam. S ez az érzés teljes magabiztosságot adott. S most végre, felszabadultan, ezeket az eseményeket is úgy szemlélhettem, mint kint a vadonban, ahol centikkel az ingovány fölött jártam. Szinte tudattalanul, de most is sikerült az események, érzelmek, érzések fölé emelkedni, s végignéztem újra azt, amit egykor átéltem, de közben átértékelõdtek a dolgok. A szörnyetegek üres csigaházak lettek, a halottak, mint a por, melyet a szél fúj, s ebben a szélben Élet van, mint mindenhol, s bennem is...

Amint kiléptem a Kapun, a fa túloldalán, Ihram már várt rám, ott ült a fa és a sziklák tövében, õ is átért. Most nem szóltunk semmit, tudtuk mindketten, hogy máshogyan, de ugyanazt éltük át, a lényeg azonos. Sokkal inkább a sziklás vidék kötötte le figyelmünket, melyen a hegyre vezet az út, a Templomhoz.

Nem tétováztunk, nekiveselkedtünk az éles, csúszós szikláknak. Kõrõl-kõre másztunk, repedésekbe kapaszkodtunk, a hegyfalból kiálló gyökerekbe. Izzadtunk, a karunk átforrósodott, izmaink megfeszültek, de mit számított mindez már.

Aztán már csak egy kapaszkodó, és a perem szélérõl már láthatóvá vált a Természet keze által a hegy oldalába vájt mélyedés, igen, ez az: a Templom bejárata. Végre kiegyenesíthettem fáradt derekam.

 

III. A Fények és Hangok Temploma

- Hát itt vagyunk! - szóltam.

- Hé, Sekti! Akkor mire várunk még? Lépjünk be! Vagy csak nem félsz még mindig? - s éreztem mosolyában azt az óriási erõt, ami lelkébõl árad, amit ezen az úton nyert, amíg Eldarból eljutottunk ide, az ingoványból kiemelkedve, a Hegyre.

- Gyerünk! - s azzal beléptünk a barlangba.

A félhomályból pár lépés után csillagtalan éjszakákra emlékeztetõ sötétség lett. De bennem, mint tízezernyi izzó fáklya lobbant fel az a mindent átformáló hang: "A Hited megtart." S ekkor tudtam meg, mi az, amin elvéreztem egykor. A Hit. A Félelem Kapuján ugyan átléptem akkor is, de nem hittem, hogy én a zöldfülû, az Élet tanulója az Öreg Vándorok közé bebocsátást nyerhetnék. S most már nemcsak hittem, de tudtam, hogy végre megtalálom Önmagam. Hisz ezért indultam ide, egy olyan valamiért, ami mindig nálam volt, Önmagamért. Most már tudtam. S azt is, hogy jó eszköz volt a keresésre ez az út.

Ezután már lépésrõl-lépésre egyre világosabb lett. Lila, kék, zöld, zöldessárga, sárga, narancssárga és vörös színek, melyek végül összeolvadtak sûrû fehér fénnyé. Fénylett a barlang, s ebben a fényben pezsgett az élet, erõ volt benne, eddig számomra hihetetlen erõ, ami egészen áthatott, a testem minden porcikáját átrezgette, s már úgy éreztem, hogy megszûnt létezni, szinte súlytalanná vált, könnyû volt, mint egy selyemsál. A lelkem átitatta, lecsillapította az érzelmeket, a gondolatokat csitította, s mindent összemosott egyetlen érzésbe, egyetlen hatalmas, mindent átfogó, így milliónyi mégis egy érzésbe. Valami megszûnt, s valamit megtaláltam, mit egykoron mindannyian hagytunk elveszni, mélyre ásni, elsüllyedni a mocsárban, magára hagytuk az Élet mozgó talaján, elfelejtettük, de most... Most a Fények és Hangok Templomában vagyunk, s az megelevenedik bennünk.

- Te is látod, te is hallod? - hallottam Ihram hangját, de ahogy arcába néztem az ajkai zárva voltak. S eme egyszerû mondat már nem kérdésként ért, hanem a tapasztalás csodálatos kijelentése volt.

S akkor a fények táncából hang született, melyet mindketten értettünk.

Lehajolt hozzád a Fény
És egy Súlytalan Lény
Karja ölel át,
Nem látod, de õ lát
És vigyáz rád.
A gondolat hozzád száll,
Õ most is melletted áll,
Csak hidd el,
Szívbõl jövõ hittel,
És a hírét majd vidd el,
Mert igaz a Szó;
Mint tündöklõ tó,
Mit üzen szívednek,
S akik hiszik, nem tévednek,
Mert az õ szemével néznek.
És most már ez a világ
Egy illatos rét, csupa virág,
És a szíved egy virágkehely,
Melyben megnyugvást lel
Sodródó életed.
A szenvedésnek sötét éje
Húzna le a mélybe,
De te csak nézz a Fénybe,
És a Béke s Nyugalom,
Hozzád költöznek Utadon.
Ott laknak nálad, igaz barátok,
S már nem lesz több halálod,
Új az élet, a régi, mi meghalt,
S most csak hallgasd a szép dalt,
Mi lelkedben él, s örökké tart.

- S ez a Súlytalan Lény a gyökere mindennek, melyrõl ember beszélni szavakkal nem tud, csak tapasztalhatja, hogy minden ebbõl a Hangzó Fénybõl és a Fénylõ Hangból van, így a porszem, a hangok, a fények, a vízcsepp, az "otthonmaradottak", Te és Én...

- Egyek vagyunk... - fejezte be a megkezdett mondatot Ihram, melyre már csak annyit tudtam mondani:

- Megérkeztünk...

(c) Bagi László, 2004