Bagi László Hezekiah:
Búcsú

Virágok nyílnak egy selyem-zöld réten,
Minden úgy lesz, ahogyan régen,
Mégis új lesz, magasabb rendû,
Mert életedhez ez a Szellem hû.

Eljön Hozzád vitorlát bontva a gondolat tengerén,
Hozzá segít majd az õszinte, szép Remény.
Elengedlek, és kiáltásom már elhaló,
Mert mi köztetek él, az örökkévaló.

Hullámzó hangokból komponált dal,
És Fény köztetek a híd, mely sohasem csal,
Csak a sorsodban bízz, és Õ megtalál,
Örökké egyek vagytok, hisz Te is tudod: nincs halál.

S most egy gondolat kísér, mely Hozzá vezet,
Elengedem már kezed, mert mindenem szeret,
S csak így lehetek egy az Akarattal,
S Te oldasz majd, s oldódsz, errõl szól e dal.

Ember vagyok, az érzés azt mondaná: ez fáj,
De Szellememtõl lesz hangos a száj,
Ezt a szenvedtetõ érzést, mint ruhát levetem,
Elengedlek, s boldog vagyok tudni: ez már Szerelem.
- S végigkísérlek Utadon, ahogyan Te is engem… -

Bagi László Hezekiah 2000,2004.