Jöjjön el valaki és gyógyítson meg, mert nem tiszta a lelkem, Önmagam elõl önmagam többé már el nem rejtem, A múltamat ismerem, a jelenem élem, a jövõmet sejtem, A gyógyító is eljött, itt munkál már bennem…
Ébrednem kell, barátommá fogadnom, mesteremmé, Úgy kell cselekednem, ahogyan azt õ is tenné, Egy az élet, de nem egyedüli, a magány csak nekem fáj, Kit álmokban ringatózva szédít el ez a vérvörös táj…
Csalóka emlékekhez és csalódásokhoz láncoltam magam, Rabbá váltam, pedig szárnyat csatolt rám az ég, Az elmúlás fájdalmas terhe alatt szomorúan alhattam, Várva mindig a hajnalt és várva a megnyugvó éjt…
Mert nappalom volt éjjelem, a sötét a lét, S mégis növekedek, mert magam megszaggattam, Letisztult a vér; ahhoz már túl nagy a tét, Hogy lelkem véremben fürödjön, elhagyottan…
Hozzá szólok hát, s átemelkedem a test börtönén, Hogy való legyen a valóság, hogy ki vagyok én, Kinézek a Fényre,… benézek a Fényre, Úgy tekintek rám, mint örök lényre…
Mint aki volt, lesz, aki tudja mit jelent a szeretet, Aki tudja, hogyha akar, jót vagy rosszat nem tehet, De cselekedhet úgy, hogy épüljön a világ, S maga magának és nektek lesz a Lótusz-virág…
Csendben, láthatatlanul, érintések nélkül megérint, Meglát, meglátod, megszólít, meghall, meghalt és él itt, Itt a mindenholban, itt a mindigben, most és soha, Mert mit csak gondolt nem az volt a sorsa…
A honlapon található versek felhasználása csak a szerzõ nevének feltüntetésével, a forrás (könyv, honlap) megjelölésével, idézetként történhet! A novellák, karcolatok csak a szerzõ engedélyével közölhetõek le újból! A letölthetõ anyagok nem módosíthatóak és csak a szerzõ engedélyével kerülhetnek kereskedelmi forgalomba.
