Bagi László Hezekiah:
Kétsorosok

1.

Az életünk arkánuma a szerelem, és corpusaink annak két planétája,
S így lesz monotom életem vörösen izzó, ámde bársonypuha, kék színû napok glédája…

2.

Hited a fénnyel érkezik, szférák tonikája,
A puszta értelem felfogni képtelen, mert nincs logikája…

3.

Ne gondolj semmire, érd be ma ennyivel,
Elméd, ha kérdez, a választ magába rejti el.

4.

Ne szólj egy szót sem, s többet mondasz el, mint száz regény,
Egy néma pillanatban minden szó az enyém…

5.

Százszor eltévedtem már, ezerszer.
Visszatérni? Csak egyszer kell!

6.

Körülölel a kozmosz káosza, gyehenna éget, nihillé vált sok jó,
De minden szép lesz, én is gyémánt vagyok, csak még csiszolnivaló…

7.

Szeretet lüktet aortámban, és vénáimban cirkulál,
Érzéseim számára már csak élet van, és nincs halál…

Bagi László Hezekiah