Bagi László Hezekiah:
Mellettem vitorlázz...

Széttárom karom, mint szárnyát a madár,
Tenyerem levegõt szel, és nincs határ,
A mozdulat íve szabadon magasba száll.

Velem hajlik a szél, játszunk éveket,
Ahogy süt a nap, ragyogunk, még lehet,
Repülünk, táncként élünk virágzó életet.

Pördülök, s megfordul köröttem a táj,
Átkarol..., és egy dalra fakad a száj,
Hogy nyújtsd ki kezed, fussa a lég át ujjad, szállj!

Könnyû a pillanat, elragad az éj,
Tûzbõl az égbolt, dalolj most, ne beszélj,
Csak gyere és szállj, ott leszünk veled mind, ne félj!

Érzed a természet bársony lehelet,
A fény és árnyék hintázik teveled,
És csillagok hullnak, fákról színes levelek.

Megölelnek a felhõk, mint bíbor-ház,
Esõben szárnyad szivárványszínt formáz,
Szeret itt minden... Gyere, s mellettem vitorlázz!


/Hezekiah, 2006. szeptember 5./