Bagi László Hezekiah:
Ezt súgja most az õszi szél

Az arcom látványa nem embernek való,
De mégis én vagyok talán benned a szó,
Ami csendesen születik, könnyen elhaló,
És megköszöni, hogy tanít a rossz, tanít a jó…
Szeretek - Ezt súgja most az õszi szél…

Esõt hoz, és sírnak a fellegek,
Megírva már a sors és a levelek,
S csak hullnak -napfényben- a földre,
Közéjük vegyül az égiek könnye…
Szeretlek - Ezt súgja most az õszi szél…

Többé nem tekint reám szemed,
Nem marad más – csak emlékezet,
Szíveink és az angyalok éneke,
S a tûz, lobogva áramlik, vérembe…
Szeretnek – Ezt súgja most az õszi szél…

Csöndet mesél a hajnal és az alkony,
Néma kilincs csillan, pihen az ajtón,
Bezárult egy világ, akár a virág este,
Hófehérbe, fénybe öltözik már a teste…
Eljössz még – Ezt súgja most az õszi szél…


/Hezekiah, Iszathámi, 2006. október 20./