Magához ölel a végtelen tér, az idõtlen idõ, Benned lobog a szívnek lángja, az éteri hõ, Kertedben lótuszvirág, a tested egy pagoda, Lelked ringat, igaz álmaiddal vagyok A, Kezdet, mely csak e létsíkon ér majd véget, Mert a szeretet bölcsõjében örök az élet.
Átszõ a napfonál, két csillag néz, a szemed, Mindenkihez elutazom, ma éjjel lehet… Viszek nektek mosolyt, boldog könnyeket, Bár életet nem ígérhetek könnyebbet, De osztozom veled a sorsban, jóban, rosszban, Abban mit adtál, vagy mit magam is hoztam…
Millió ösvényen és egy úton járunk, Más a vágyunk, de közös az álmunk, És elég egy pillanat, hogy mindenkit ölelj, Értünk áldott a perc, csöndben, békével jön el, Szíveinket emelni magasba, akár a szárnyakat, Jöttem, mert vártál, jöttél, mert vártalak…
Minden seb begyógyul, tisztít a Tûz, Te vagy a szél, mely hullámokat betûz, Benned zenét kopog az esõ, gondot ûz, És kinyújtod kezed, egy másikkal összefûz… Táncolunk, mint az angyalok, tiszta fehérben, Mi vagyunk a kotta ebben a zenében…
Érzed, felszabadult a szívednek mélye, Asztráltestben rajzolsz fátylat az égre, Fényt lélegzel, mit mindig magaddal hordasz, Tudod, itt az idõ, hogy mindent lelkedbe olvassz… Így utazunk, Tejúton is túlra, átlebegjük az étert, Hogy holnap is tudjuk szeretni – ezt a földi létet…
A honlapon található versek felhasználása csak a szerzõ nevének feltüntetésével, a forrás (könyv, honlap) megjelölésével, idézetként történhet! A novellák, karcolatok csak a szerzõ engedélyével közölhetõek le újból! A letölthetõ anyagok nem módosíthatóak és csak a szerzõ engedélyével kerülhetnek kereskedelmi forgalomba.
