„Elmondok mindent, mintha vallanék, Elmondom mi jó s mi rossz emlék, Szívem búját s örömét, Úgy, mint vallja a puszta lét…”
Rossz emlék: amikor nem voltam Veled, És jó: hogy Te velem voltál, Tudni, hogy szíved és szívem szeret, És minden szó, amit szóltál…
Minden mozzanat zenévé teszi lelkemet, A kottáját írod, Mosolyod farag szívemben verseket, S könnyeket lát sírod…
Gyöngyökké patakzanak, harmattá lesznek, Virágszirmokon, Táncolnak, s boldog-fájón keresnek, Túl az álmokon…
„A végtelent nem éri meg talán egy sem, Amire azt lehet mondani, ez is szerelem, De van, mely megéri az ember végzetét, S nem folyik ily gyorsan szerte-szét…”
Guruló könny, s tiszta folyó az élet, Melyben mindig benne vagy, S a Tõled kapott Tûzben égek, Lelked soha el nem hagy…
„Lángolj szívem, lángolj jobban, De el ne lobbanj nagyon gyorsan, Ha már égsz, hát égj örökké, El ne aludj, soha többé…”
S tudjuk, örök a Láng, fénye él, Hol a földön, hol az égben, De végtelent táncol és zenél, Virágot hint a szélben…
2006. október 14.
Az idézett versszakokat édesapám írásaiból kölcsönöztem soraimhoz. Itt volt velem, s most búcsúzik a földi léttõl, s üzeni nekem is, ahogyan a mondás is tartja: \"Ne a haláltól félj, hanem a meg nem élt élettõl! Nem kell örökké élned, csak élned kell!\" Õ élt.
A honlapon található versek felhasználása csak a szerzõ nevének feltüntetésével, a forrás (könyv, honlap) megjelölésével, idézetként történhet! A novellák, karcolatok csak a szerzõ engedélyével közölhetõek le újból! A letölthetõ anyagok nem módosíthatóak és csak a szerzõ engedélyével kerülhetnek kereskedelmi forgalomba.
