Bagi László Hezekiah:
Együtt élni a másik lelkével

Együtt élni a másik lelkével, szárnyalni szabadon,
Szeretet, mosolya túlmutatat a ködös szavakon,
Átvezet az életen, áldottá teszi az utat, mágia,
Mely hétköznapi, de a pillanat ünnepi ária,
Négykezes kotta, millió torokból ének,
Csodákkal teli, és maga az élet…

Azt hitted nincs kiút, minden elveszett,
De szíved útján a sorsod is megleled,
Az örök törvényt magadban hordozod,
És boldog perc lesz lélek-otthonod…

Te vagy a világ, én is érted élek,
Könnyeid gyöngyén csillannak fények,
Mosolyod íve a végtelen körforgás, minden,
Engeded, hogy társad legyek: osztozom a kincsen,
És örömet sugárzik orcám, mikor hozzád szólhatok,
Benned él az idõ, teret adsz nekem, így hát jól vagyok…

/Hezekiah, 2006. október 31./