Bagi László Hezekiah:
Csapongó sorok

Tükör-arcom a Hold rég volt,
Fekete vászon az égbolt,
A csillag-csipke beszõtte,
Térdre rogyok most elõtte,
De csak egyszerû imára,
Míg esõ mossa simára
Homlokom gyûrött ráncait,
S a lélek ledobva láncait,
Atyja mosolyába takarva
Földi boldogságát szavalja,
Mit az égbõl kapott s itt koptat…
Sorssá emelt tegnap lesz: holnap,
És planétám a Ma. Palettája
Színeibõl szárnyát szélbe tárja,
Smaragdszemû sasként száll tovább,
Elhozni az élet-víz-csodát,
Végtelent a szomjazó földnek,
Békét, égbekiáltó csöndet…

/Hezekiah, 2006. augusztus 29./