Bagi László Hezekiah:
Jawhar (Az Ékkõ)

Azhara azt mondta egyszer
Szenvedned a létben nem kell,
Csak megválasztott köpenyed alázattal hordanod,
Megtanulni mit s hogyan kell kötnöd és oldanod...

Omet azt mondta nékem
Légy lámpás Te is, miképpen
Éjjel a Hold tükrözi a Napnak fényét,
Sötét ember-nappalokba vidd Isten Igéjét!...

Harrell azt mondta: olyan vagy, mint én,
Sem nem vagy több, sem nem kevesebb,
Csak fölös kacatod száma más, mint enyém,
És fátylaidé lélek-szemeden, de azt úgyis leveted...

Ovadya úgy szólott hozzám,
Legyen mosolyban mindég az orcám,
Szavam õszinte patakként mossa a lelket,
És önmagáért szeressek minden egyes embert!...

S most én csak annyit súgok - eddig hallgattam,
S meghallgattam szókat oly sokat;
Hallgass a szívedre! - bár hangtalan,
Mégis onnan jõ a legfõbb gondolat...

/Hezekiah, Iszathámi, 2006./