Bagi László Hezekiah:
A Csend Temploma: Iszathámi

Te, ki a könnyes mából igyekszel
Valamerre megfáradt hiteddel,
Hogy világoljon egy láng Neked,
És érezni akarod, hogy ölelése szeret,

És te, Ismeretre szomjúzó vándor,
Kinek gondolata csillagokkal táncol,
De ezen az úton megfáradt lába,
Gyere, térj be a Csend Templomába!

Lélek mélyén rejlik, szabad ég alatt,
Hit s Remény építi a fény-falat,
S az érkezõnek nincs lábnyoma,
Ez Iszathámi, a Csend Temploma.

Békességet ád, s viszed a világba,
Szeretet kertjének minden virága,
Permetet szór rád az Élet-patak,
Zaj-terheidtõl megszabadítanak.

A csönd sem hangtalan, de andalító zene,
Békesség jár át, a Mindenség Szelleme,
S a te szárnyaidat is szélesre bontják,
Hogy kilépve a mosolyt vidd, és add tovább…

/Hezekiah, Iszathámi, 2006./