Csak megyek, bele a vakvilágba, az éjbe, arccal törve szélnek. Kanyarog ösvényem. Mindhiába, hiszen az utak: összeérnek… Otthonról jöttem és hazafelé tartok, csak nem tudom a helyet. Nem az a lényeg, hogy keresem, hanem, hogy van, aki vezet…
Van itt egy út, lelkem rajta, lábam meg rúgja a kavicsokat, Hullámzik az égbolt, figyelem a csillagfényû ladikokat, Angyalok utaznak bennük, vigyáznak rám, s a szemükbe nézek. Titkokat súgnak, de csak megyek tovább – nyelvükön nem értek.
Vagyok, aki vagyok, és Vagyok, csak néha fejjel a falnak, Mert elhiszem azt, mit a vérbõl a vágyaim szavalnak… Percekben és órákban élek, mikor a végtelen is az enyém, És csak megyek, remélve, hogy valahol majd te futsz elém…
Csak megyek, talán ott melletted, s lehetek a fû, lehetek a fa, Lehetek egy fuvallat, egy eldobott kõ, tegnap, holnap, vagy a ma, Árnyékod vagy a fény, és itt: e sorok között álmodom tovább, Hogy a véletlen törvényszerûen fogja kézen az ember sorsát…
Csak megyek, s az úton - emlékek hajolnak ki egy ház ablakán, Tûzvirág nyílik, bíborfényt rajzol az ég szunnyadó paplanján, Onnan olvasom: Megpróbállak még, meg, legalább százszor, De ha Velem vagy, számíthatsz Rám… Elkísérlek… Jó utat, vándor!
A honlapon található versek felhasználása csak a szerzõ nevének feltüntetésével, a forrás (könyv, honlap) megjelölésével, idézetként történhet! A novellák, karcolatok csak a szerzõ engedélyével közölhetõek le újból! A letölthetõ anyagok nem módosíthatóak és csak a szerzõ engedélyével kerülhetnek kereskedelmi forgalomba.
