Bagi László Hezekiah:
Átok

Kígyók között járunk, megbolondult a nép,
Fújja dalát, balra táncol, meg jobbra lép,
Ideákban él, elvesztette hitét,
Középút nincs. De mondd meg: miért?

Átok! Nem áldott, ahogy perel nyelved!
Átok, ahogy gyûröd vélt ellenfeled!
Átok! Mert nem a barátod a testvéred, honfitársad,
Az utca túloldalán van, kell, hogy bemártsad…

Hazug, hitetlen szavak sarába,
Pedig születtünk mind egy hazába,
Te a testvérem vagy, a társam,
S ellöktél, mikor melletted álltam…

Sztaniol-papír-hazugság,
Indulat, ezer arc az újság,
Csak lelkednek hihetsz, de az elveszett,
De van, ki még segít, és újra megleled…

Átok! Mert az egyik szemed csukva!
Átok! Mert mit igazságnak vélsz: durva,
És másokat eltemet! Ez átok! Legyen vége!
Kinyújtom feléd kezem. Fogadd el! Legyen béke!…

/Hezekiah/