Bagi László Hezekiah:
Eljön a Reggel

Kérdezd meg magad: miért félsz?
Ne is gondolj rá! Érezd: az Életnek élsz!
De tudd, hogy Te vagy az az Ember,
Akinek eljön aranyló fényben a Reggel,
Mikor könnyeznek a füvek, fölreppen a sólyom,
És útra kél egy dal a széllel… Szívedbõl szóljon!

Minden csepp vérem,
A világért élem,
S minden virág illata,
Lelkemnek hûs itala,
Melyben ott a vágy,
Sóhajként száll tovább,
Nem kérek mindent,
Csak egy igaz igent,
Egyszerû választ arra,
Ha az élet nem megy babra,
Akkor most mit tegyek,
Mibõl és mivé legyek?
S bár nem látom arcodat,
Hallom távoli hangodat:
Utat se porban, se sárban ne keress,
Csak legyél Önmagad, és szeress!
Szeress, szeress, érezd: az Életnek élsz,
Fölös kacat a hazugság, és bánat, ha félsz...

Kinyíló Végtelen,
Csillaga ég velem,
Parttalan óceán,
Fényszikrát szór reám,
Én vagyok Te, vagy Te vagy én,
Nem tudom, de közös a Fény,
És hajónkat repíti a szél,
Végre szabadon él:
A hazatérõ ember,
Akinek eljött a Reggel,
Te! Szeress, szeress, érezd: az Életnek élsz,
Fölös kacat a hazugság, és bánat, ha félsz...

/Hezekiah, Iszathámi 2006. augusztus 1./