Hazugság, gyûlölet, átkok, a harag lehelete áramlik a világban, A kiontott vér egykor élõ zenéjének tüze sistereg - minden irányban, Fájdalmas sóhajok marnak kínzón lelked mélyébe, sebet ejtve, Sötét fellegekben pihen, majd könnyként fakad ki az élet terhe…
Mit tehetnénk? Csöndben bujdokolva várhatnánk a fényt… De mi összekulcsolt kézzel, imáinkban megszólítjuk a Szeretõ Lényt, Minden rezzenésben az árkánumot keresve, újabb megváltást. Tehetetlenség nélkül, nem magunk cselekedve, hogy lásd:
Önmagad megismerve, nyíltan lépve ki az élet színpadára, Már nem színlelt játékban, de vidáman figyelünk a madár dalára, És színesen éljük meg a Pillanatot, ahol szabadon folyik az Idõ, Megmetszünk egy ágat, hogy a másikon majd a virág kinõ,
Hagyjuk, hogy áramoljon szívünkbõl a felszabadult Szeretet, S engedd, hogy a Jó Szél vigyen tovább, kísérje léptedet, Félrehajtva a harag függönyét, tudatlanság fátylát, Hogy tisztuló utadon angyalok éneke gyújtson fáklyát…
Nyiss ajtót, hiszen Õ kopogtat, és nyújtsd a kezed, Hagyd beteljesedni, hogy tettedben a Szívedben Élõ vezet, S csak nézz a szemembe, mosolyogj rám, mind egyek vagyunk, Ne sajnáljuk osztani lelkünk e csodáját, hisz minden nap kapunk,
Amikor Te Reménnyel, Hittel átitatva a Fényt magadhoz engeded, Hogy szebb legyen minden, és saját Szépséged megleled, Abban, hogy õszintén, megélve, Önmagad tudva élsz, Szeretettel… …Ez a nem-cselekvés igaz tudománya, s ehhez… Ember kell!
A honlapon található versek felhasználása csak a szerzõ nevének feltüntetésével, a forrás (könyv, honlap) megjelölésével, idézetként történhet! A novellák, karcolatok csak a szerzõ engedélyével közölhetõek le újból! A letölthetõ anyagok nem módosíthatóak és csak a szerzõ engedélyével kerülhetnek kereskedelmi forgalomba.
