Végsõ órád hajnala felöltözött néked színpompás ruhájába, Felkelt a nap, hogy búcsúztasson és elkísérjen atyja házába, Kihúnyó csillagok és az új pirkadat, egy halál és egy élet, Magasba emelkedem, innen megtér s Mindenhol lesz a lélek.
Hív most az út, néznek a tegnapok, Kigyúló fények közt én meghalok, De ne sírj, legyen az emlékem örök, Hisz te is tudod, egyszer visszajövök.
Nem kell a könny, ölellek téged, Nem kell bánat, végtelen az élet! Tedd most két kezed a kezembe, Mosolyogjon szemed szemembe!
És emlékezz: a perc elpereg, De ég a tûz és a szív szeret, Egyek voltunk s maradunk, Mindig egymás felé haladunk,
Miénk az óceán minden cseppje, Szél hátán futunk fel a hegyre, És bátran felállunk, ha elesünk, Egymást karolva, hiszen szeretünk.
A kölcsönkapott erõ most elhagyott, Hív tovább az út, néznek a tegnapok, Elõre… A megígért holnap dallamát Boldog, nyitott szívvel venni át…
Mezítelenre vetkõzöm hát, levetem e földi-kényszer-test-ruhát, S talán még sosem voltam ily ékesen öltözve, látni az aurát, Amit a szeretet fénye tölt ki, s arcodra sugározza való lényemet, S még nézlek, de már elszunnyadok… és angyalokkal ébredek…
A honlapon található versek felhasználása csak a szerzõ nevének feltüntetésével, a forrás (könyv, honlap) megjelölésével, idézetként történhet! A novellák, karcolatok csak a szerzõ engedélyével közölhetõek le újból! A letölthetõ anyagok nem módosíthatóak és csak a szerzõ engedélyével kerülhetnek kereskedelmi forgalomba.
