Múlnak a percekkel tûzdelt órák, De te csak fújod a világi nótát, Hagyod, hogy az élet elfusson melletted, Pedig tudod, ott belül a szívben kell keresned.
Minden csillagtalan éj és mosolytalan nap, Veled fordul át, akár ez a forgószínpad, Melyen a léttel játszol, s hiába mesél a jászol, Jézusi Szeretetrõl… Sötétben tapogatva mászol…
Az a nyerõ, aki eltapos, pedig az élete túl lapos, Nem hallotta ezt: várat ne a pénzedbõl alkoss, Mert a pénz hiába csörög, ha lelked üresen zörög… Hogy lesz ebbõl tisztító tûz, lángoló fény, örök?
Gyere, ébredj Hit ereje, és e föld embere, Világos tekintettel nézzen Atyám, kedves szemedbe! Mert mindenki szomjazó, engedd inni õket, Hogy együtt szeressék a Napot és a felhõket!
Ember, hát most virágesõt és Szeretetet hints, Mert benned a világ, benned a kincs, így baj sincs, Csak feladat, csak út, és tiszta forrás; a lélek egy kút, S örömkönnyünk csordogálva a másikéval összefut…
Egy csillag vagy, a Fény gyermeke, lásd önmagad, Vedd le az álarcod, mert rád súllyal, önzõn tapad, A tükörben ismerd meg igazi arcod, az utcán ismerj fel, S a mosolyoddal menjek tovább, legyen ez a közös jel,
Hogy egymásért létezünk, s mint szárnyaló madarak, Magasba emelkedünk, mert velünk az Akarat, S most rajtad a sor, hogy beteljesítsd sorsodat, Hisz vártál már, vártál rá oly sokat,
Itt, ahol mindenkire szükség van, a földön, És most kiléphetsz végre a sûrû ködbõl, Hogy lásd: a többieknek Te vagy a legfontosabb… Élj hát szíved szerint, és úgy tedd a dolgodat!
A honlapon található versek felhasználása csak a szerzõ nevének feltüntetésével, a forrás (könyv, honlap) megjelölésével, idézetként történhet! A novellák, karcolatok csak a szerzõ engedélyével közölhetõek le újból! A letölthetõ anyagok nem módosíthatóak és csak a szerzõ engedélyével kerülhetnek kereskedelmi forgalomba.
