Bagi László Hezekiah:
Az emberhez

Szótlan szólamok,
Magam is só vagyok,
És kijelzi egy természetes mûszer,
Hogy te vagy a világnak a fûszer.

Percek csak múlnak,
Könnyek csak hullnak,
De ölel a végtelen, lélek-óceán,
Ma csak a mosolyt szórd reám!

Visszatér hozzád,
Így ragyog fel orcád,
És tudod ebben a képletben,
Nem kap szerepet a véletlen.

Mert lelkedben él Õ,
S minden lépés lépcsõ,
Érted hajol földre az ég kékje,
Igaz mesével tanít meg a Szépre.

Szíved súg titkokat,
Szeretetre nyitottad,
Mert nélküled a világ fázott,
S minden álmod valóra váltod.

Meríts a Fénybõl,
És feltör a mélybõl
A Való, kétséget sem hagy…
Boldog vagyok… mert Te Vagy!

/Hezekiah, Iszathámi, 2006./