Bagi László Hezekiah:
Kiálts a másikra!

Kiálts a másikra, vondd be így átokkal fejedet,
Játssz mosolyt-hozó szavaival, figurázd ki,
De elõbb nézz csak magaddal farkas-szemet,
És saját lelki szennyesed hagyd a fényben ázni!

Kiálts a másikra, forgasd ki minden szavát,
Fortyanjék benned a düh, gyûlölet keserû könnyei,
Káröröm mosolya adjon rád minden nap ruhát,
És sötét öltönyödben ne felejts el nyelvet ölteni!

Kiálts a másikra, õ az oka, ha láttatja az igazságot,
Takard el a hazugság ködébe, mert fáj neked léte,
Ha reggel köszönni merészel, mondd: te nem vagy áldott,
És köpd le!... Mindegy, õt Isten már magához emelte!

Kiálts a másikra, tûrd el, ha bántják ember-társadat,
Legyél megalkuvó, jöjj hátulról, torokba metszõ késsel,
És emeld fel hangod, no meg taposásra lábadat,
Felejtsd a szív hangjait, számolj ki mindent, ésszel!

És kiálts a másikra! ...Vagy csak hagyd végre élni,
Csöndeddel, szeretettel, és õszinte szavaddal,
Fogadd, ha köszön, fogadd, mit ád, hisz nem kellett kérni,
És békélj meg végre, legelébb önmagaddal!

Ne kérdezz,
Csak érezz,
És válassz!
Benned van a Válasz!

/Hezekiah, 2006./