Bagi László Hezekiah:
Már üres a csésze...

Már üres a csésze,
Álmaim egy része
A csillagokon túl…

Pillangó csöpp szárnya,
A lelket kitárja,
Lobogó lángra gyúl…

Szavakat fúj a szél,
Tavaszt hisz a tél,
És némaságba fúl…

Mindenem csak a tûz,
Az idõben, ha ûz:
A régi és az új…

Hajnal ez az éjjel,
Ködfátylat tép széjjel,
És ködmönébe búj’,

Megölel, melegít,
És talán elrepít,
Ha nem húz már a súly…

Átlátszó fénypihe,
Dalt játszó szép ige,
Míg künn a vihar dúl,

S benn, fájó szívemen
Átfut a végtelen,
És az azon is túl…

/Hezekiah, 2006./