Bagi László Hezekiah:
Tánc

Csillagok táncolnak körben, fehér ruhás lányok,
Muzsika hangjai közt vet a tábortûz lángot,
A tó tükrén csillámlik arcod, gyöngéd szellõ felemel,
Szívébõl táncot járó mosoly-angyal Te leszel…

Vizet adsz a szomjazónak, tüzet és reményt,
Egyszerre rejt a mozdulat: nappalt és éjt,
És szemed, mint fénysugár a lelkek mélyére hatol,
Míg fûzfatested a föld porához hajol…

És Te, a vaskos csizmát könnyû sarura cseréled,
Míg síp szól, dobok, és az életrõl egy ének,
S húrok pengetésére a végtelenbe indulsz,
Táncot lejtve, békével, lángra így gyúlsz…

És beragyogja földet s eget az Ember,
Mert szeret; s hullámzik, mint a tenger,
Melynek mosolyát a lelkedbe ihatod…
Szívedbe kaptál álmot, fénylõ csillagot…

S eme belsõ ragyogásában élsz,
És most táncolsz, szeretsz, remélsz…

/Hezekiah, 2006./