Az ócskaság az érték, Mindent nekem a mérték, Holott ez nem szül nyugalmat, Beléd marhat, uralhat…
Szeretni nehéz, gyûlölni könnyebb, De vajon melyik hoz szívedbe könnyet? S a mosoly melyiktõl ragyog fel? A gondolat kinek adott el?
Mert nem vagy önmagad, A saját álmod letagad, Várja, hogy a Sorshoz legyen egy Kéz, Magaddal szembe, a lelked mélyére nézz!
Mire vársz még? Az alkalom adott! Az életéhez az ember mindent megkapott! Csak feledte… Mégsem kell, hogy észre térj, Csupán annyi: õszintén, a szívedbõl élj!
A honlapon található versek felhasználása csak a szerzõ nevének feltüntetésével, a forrás (könyv, honlap) megjelölésével, idézetként történhet! A novellák, karcolatok csak a szerzõ engedélyével közölhetõek le újból! A letölthetõ anyagok nem módosíthatóak és csak a szerzõ engedélyével kerülhetnek kereskedelmi forgalomba.