Bagi László Hezekiah:
Otthon vagy...

Bármeddig élsz,
Bárhová érsz,
E nap a legfontosabb…

Egy folyó az élet,
S amíg révbe érek,
Utazok még oly sokat…

Nyitott az Ég,
Szíved is ég,
Átkarolhat sorsokat…

Néma most a világ,
Lélegzik egy virág,
Illatával boldogabb…

Sötét az éj,
De te ne félj,
Mert tüzeket lobogtat…

Repülnék, szabadon,
Kimondott szavadon,
Mégis sírás fojtogat…

De a szemed,
Az most lehet
Rám kacsint és Mosolyt ad…

Ahogy a csillagok,
Az éjben mind ragyog,
Nézek fényes foltokat…

Vándorolok,
Rád gondolok,
És tudom, te otthon vagy…

A tegnapból jöttem,
A holnap még ködben,
Ma teszem a dolgomat…

Hosszú ösvény,
Örök törvény,
A lélek nem bolyonghat…

Hazafelé tartok,
Várnak messzi partok,
És Te. Mert Te otthon vagy…

Ne várj csodát,
Légy Te az, s lásd,
Így a falak omolnak…

Távol most, ami fáj,
Neked nincs akadály,
Bár viharok tombolnak…

Szárnyad erõs,
Az ég felhõs,
Mégis a Nap csókolgat…

Tarisznyámba téved
A múlt, az emlékek,
Jók lesznek majd szobornak…

Úton járok,
De az álmok
Úgyis hozzád sodornak…

A csönd is hegedül,
Most sem vagy egyedül,
Az árnyék itt bólogat…

Mert ég a Tûz,
És összefûz,
Ott, ahol Te otthon vagy…

Én szabadon élek,
És maga az élet
Köszörüli torkomat…

És kiáltok:
Mondd, ki látott,
Fényt, mi szívet dobogtat?

És visszhangzik minden,
Átformálja Isten,
Születéssé - holtomat…

Most fúj a szél,
Hozzám beszél,
De csak annyit mondogat:

Te otthon vagy, és vársz,
Szíveddel kaput társz,
S nekem Lelked Otthont ad…

/Bagi László Hezekiah, 2006./