Bagi László Hezekiah:
Nyitott szem, nyitott szív

Megnyitunk egy égi csatornát,
Csak ma nem az esõ hull reád,
A csillagok szövik szép ruhád,
Nyitott szem, nyitott szív, fényben lát…

Tudom, van, mi fáj, és gyakran félsz,
Van, mi bánt, és róla nem beszélsz,
De kérlek, a könnyek mögül nézz,
Nézz fel! Nyitott szem, nyitott szív… Élsz!

Színpadon játszunk mi életet,
Látod, én is itt vagyok, veled,
Azt álmodom, hogy most ébredek…
Nyitott szem, nyitott szív, s két kezed…

Benne fehér virágok szirma,
S mintha a nap balladát írna,
Úgy folydogál mosolyba kínja
A létnek, mikor egy kulcs nyitja

Örökzöld dallamát, és Te Vagy,
A kotta, a hangszer, a szavak,
A belõlük szõtt zengõ ének,
Nyitott szem, nyitott szív, az Élet…

Múltad ködébõl tapasztalat,
Tárt a jövõbe kaput, utat,
És célodhoz visz a vonat, gyors…
Nyitott szem, nyitott szív, és a Sors…

Kezedben fonala, holdsugár,
Tükrében Félelemnek szól már
Idõ fogaskerekén az állj…
Nyitott szem, nyitott szív… Lélek? Szállj!…

/Bagi László Hezekiah, 2007. január 15./