Bagi László Hezekiah:
Könnyek

Egek könnyét issza a föld,
Elolvad a mély hó,
Befogadja ízét a völgy…
A csermely egy szép szó,
Ahogyan csörgedez, tisztán,
S engem is eláztat…
Várom, hogy az ajtót nyisd rám,
Legyél kulcs e zárnak,
Itt, a felhõk lábainál,
Hol mereng a szikla,
S lelkem örök álmain jár
Virág csukott szirma,
Melybõl kibuggyan egy vízcsepp,
Szememben a párja…
Most aláhullt, társra így lelt.
Voltak eddig árva,
Lesznek napfényben a patak,
Folyóval vérrokon,
Melynek partján gyermek szalad,
S mosoly fut arcomon…

/2007. február 26. Bagi László Hezekiah/