Bagi László: A balga szöcske és a pipacs

A zöld szöcske egy idõ után megunta, hogy a zöld levelek között ugrál, zöldek a barátai, zöld az élete. Leugrott a bokor lombjáról, amelyen élt.

- Hová, hová? – kérdezte cimborája.
- Világot látni, színekben gyönyörködni.
- Nem jó neked e szép zöld lombkorona?
- Már unom. Egyhangú, túl sivár.- azzal szökkent kettõt s már a piros pipacson is termett.
- De szép színed van. Megtelepedhetek rajtad egy kicsit? – kérdezte a pipacsot a szöcske.
- Megpihenhetsz.
- Ó, de csodás szín ez. Erre vágytam. A gyönyörök virága, drága kis pipacs. – hízelkedett a szöcske.

Alig fejezte be mondókáját, besötétedett felette. Egy madár csapott le rá éhesen. Sikerült ugyan elugrania, de így is nagy volt a megrázkódtatás kicsi szívének. Sietõsen visszaköltözött a lombok közé, ahol cimborája várta:

- Meguntad a tarka világot, pajtás?
- Meg. Mégis jobb itthon. – azzal nekilátott csemegézni, s soha többé nem fogta el a kalandvágy, de megtanulta elfogadni sorsát, és így is jól érezte magát.

***

Szöcskék, tücskök, sáskák. Gyakorta találkozhatunk velük erdõben, mezõn, kertben, de akár a város parkjában is. A tücsök zenéje megannyi költõt ihletett már, de mindenki szívesen hallgatja a kis egyenes-szárnyúakat. A sáskák csápjai rövidek. Igen sok fajuk van, tarka színekben. Hamardik pár lábuk erõs ugróláb. Növényevõk. A szöcskék általában nagyobbak, csápjuk hosszú, színük általában zöld. A tücskök zömökebbek. Érdekes, hogy közéjük tartozik a földben élõ lótücsök is, melyet a népnyelv lótetûnek hív. A család tagja a mezei tücsök is, melyet hímjeinek ciripelésérõl ismerhetünk.