Bagi László: A gyalogút

A gyalogcincér és a hangya megszokott útjukon sétáltak, amikor összetalálkoztak:

- Hé, gyalogcincér! Ez az én utam! Miért taposod össze? Hát ezért söpröm én végig nap mint nap?
- De kedves hangyakomám, már megbocsáss, de az én utam. Látod ezt a kis ösvényt? A napokban tapostam ki.
- Ugyan már gyalogcincér. Ez az én utam. Hetek óta itt jár át az egész családom.
- No, de… - szólt volna a cincér, de csak dübörgött egyet alatta a föld. A hangya is megijedt. Õ balra, a cincér meg jobbra menekült.

Az erdei úton egy ember lépdelt. Kié hát a gyalogút?

***

Mint a mesébõl is kitûnik, nem árt, ha néha megállunk séta közben. Jó, ha a lábunk elé is nézünk, s akkor csodás dolgokat pillanthatunk meg. Például a nyolcsávos gyalogcincért, mely leginkább egy szaladgáló napraforgómagra hasonlít, vagy a pici, közismert hangyát. És tudd, nem csak a tiéd a gyalogút!