Bagi László Hezekiah:
Álomba indulok

Láncként fonódnak egymás után a percek,
Hegyrõl legördülõ kõ az idõ,
Szakadékba zuhan, és én álomba.

Kitárt karjai fáradt szememnek üzennek,
Az éj királynõje álmot szõni jõ,
Csak röpke pillanatra látom ma,

Mert érkeztének zajára lehunyom szemem,
S amit látok a való világtól távol esõ helyen,
Az a Csoda és a Remény gondolatok hátán,

Angyali teremetések táncolnak velem,
Aranytálból édes mannát eszem,
S lelkem már érzi, soha nem maradhat árván.