Olvad az éjben az égi mezõ, Csillan a fénye, csak megpihen õ, Míg lassan imához kulcsol a kéz, És csukott szemével szívébe néz, Az ember. Az ébren Álmot álmodó, A mosolyban ékszer-könnyet áldozó, Ki csillagok közt ragyogva Csillag, Kit névtelenül szeretni hívtak, Hogy legyen egy dalban Fény az Élet, Hogy fürödjön hitben még a Lélek, Mert áldva - szépséget áraszt, S ott lelsz a kérdésre választ…
A honlapon található versek felhasználása csak a szerzõ nevének feltüntetésével, a forrás (könyv, honlap) megjelölésével, idézetként történhet! A novellák, karcolatok csak a szerzõ engedélyével közölhetõek le újból! A letölthetõ anyagok nem módosíthatóak és csak a szerzõ engedélyével kerülhetnek kereskedelmi forgalomba.