Bagi László Hezekiah:
Hazugságálmok

Hazugságálmok az élet,
Holmi csöngõ fémek
És zizegõ papírok halma,
Akaratlan fogságban tart ma.

Pedig fúj a szél,
Szirmot bont a virág,
Csillagot az éj,
S csöndje érted kiált.

Hazugságálmok az élet,
Igaz álmokba bújt a lélek,
És tested emeled csak erénnyé,
Szenvedsz is miatta eléggé.

Pedig rád süt a nap,
Itt vagy te, itt vagyok én,
Csörgedezik a patak,
És tengerré nõ útja végén.

Hazugságálmok az élet,
Mert azt hiszed így könnyebb,
A holnapot, jövõdet félted,
De ma ejtesz érte könnyet.

Pedig van, ki rád mosolyog,
S van, kinek kezében a holnap,
Van ház nélkül is otthonod,
És kedves vagy a sorsnak.

Hazugságálmok az élet,
Minden második gondolat,
Ösztön, félelem vagy érdek,
Miközben önvád fojtogat.

Pedig szabad az akarat,
Az õszinte szó szívekhez ér,
Mely szeretve valóban szabad
És boldogan lüktet benne a vér…

2007. június 12. Bagi László Hezekiah