Bagi László Hezekiah:
Éjszaka

Bagoly vijjog a templom keresztjén,
Felhõk fátyolában pislog a csillag,
És a Hold arca – Napot rejt e fény,
S könnyet ejt a fûszál, majd ha virrad.

Csendes utakon sárga fényû lámpák,
Léptek nyomán kavics-dallamok,
Szellõ suhan a gesztenyefán át,
De az is lehet, hogy angyalok…

Rózsák illatoznak és sóhajt az élet,
Most rohanás nélkül mozdul e világ,
Harmóniában, amint az emberi lélek,
Csak az nappal többnyire csukott virág.

Mulandó ez a sötét, csak árnyék,
De benne minden szebben ragyog,
S csöndjében bársonyként vár még
Az álom, hol titkait megláthatod.

A szökõkút csintalan vize most is nevet,
S megsimítja arcod egy gondolat,
Mert szívedben Valaki kimondja neved,
S nem nappalt vagy éjt, de napot ad…

2007. június 14. Jászapáti, Bagi László Hezekiah