Bagi László Hezekiah:
Láthatatlanul

Levelet sodor a víz, általfut köveken,
Révedek, de csak rövid ideig követem,
Hisz érkezik a másik levél, s újabb meg újabb,
Felidézik és viszik valamerre tovább a múltat…

Hív ez a tiszta vizû forrás egy kortyra,
Csakhogy a szívnek másra van most szomja,
Parazsából szemein át hint ki egy marékkal,
Mégsem kap lángra, s elmarad a szép dal,

Az álomban született tánc, minden mozdulat,
S kõvé dermedten a csönd csak bent mulat,
Lüktet, reményt ígér, benne él a ma és holnap,
S kik évek óta keresnek, õk sem tudják hol vagy.

Ülök a patak parton, a minden közepén,
Írok, de nem ez, hanem a természet költemény,
Melyben, ha könnyezem is, csak harmat hull,
Mesebeli köpönyeg nélkül is: láthatatlanul…

2007. június 15. Bagi László Hezekiah