Bagi László Hezekiah:
Kérdések

Kapuk, az öröklétre nyitva,
Ismeretté lesz benned titka,

Menny és pokol nélkül,
Vagy épp keresztül mindkettõn,
Vérzõ sebekben szárnyalva…

Élet, vajon mi az értelme?
És ki az, aki ezt kérdezte?

A csönd most melléd ül,
Veled töpreng a hegytetõn,
Együtt vártok a válaszra…

Vándor, de mindig csak egyedül?
Vagy majd egy perc az Életre szül?

S leszel társa mindnek,
Kiket Isten megteremett,
S most lelkeik érted vannak…

Szeretsz? És én szeretlek téged?
Miért van, hogy szinte eléget?

Máskor meg bilincsnek
Érzed, s fagyottan eltemet
Párnáid közt a szemharmat…

Ma, hová tûntek a tegnapok?
A holnap hoz-e majd szebb napot?

S épít-e sorsokat
Szemeidbõl csillanó fény
Míg ott a felhõk közt kutat?…

Özönvíz, kérdésekbõl árad,
És szelet hoz a vitorláknak,

Kétség s a gondolat,
De csak azért, hogy partot érj,
S szívedben tûzzel - járd utad…

/Bagi László Hezekiah, 2007./