Bagi László Hezekiah:
Rám hajlik most...

Rám hajlik most az árnyék,
Mint egykor fûzfáknak ága,
Rejtekadó ajándék,
Mert a künn szemem nem bántja,
De a benn fényért kiált,
Amint a Hold az ablakra
Sárga sugarat szitál,
És csalogat a szabadba,
A felhõpaplan alatt
Lépni megint kavicsokon…

S a perc örök marad,
Ahogy halkan mögém oson
Egy angyal, s a szellõvel
A tegnapok emlékei,
Mert az ember erõvel
Vagy közönnyel nem tépheti
El lelkének láncait.
Vinni kell, végig az úton,
S bár lehet, hogy fáj ma itt,
Mégis ezt a nótát fújom:

Minden ég és minden él,
Szeret, s megfüröszt minden nap,
Értem van a tûz, a szél,
És az új reggel hitben tart…
Lábam erõs sziklán jár,
Lelkemmel szállnak madarak,
Még az idõ is megáll,
S az élet mosolyban halad…

/2007. július 28. Bagi László Hezekiah/