Bagi László Hezekiah:
Érkezik

Nap süt át a fa ágai között,
Úgy tûnik most, hogy az idõ örök,
Míg szoborként állok itt a parkban,
A busz megáll, de még mindig zaj van…

Valakit várok, de hogy ki az, nem tudom,
S azt sem, hogy mikor találkozunk az úton,
Csak annyit tudok, hogy egyszer majd érkezik,
Felismerem, s lesz a távolból végre itt…

Lehet, hogy majd vonatfütty kíséri,
Vagy a sárga villamosból nézi
Amint szemem ismeretlenben kutat,
S álmodik kettõnek egy közös utat…

Tán csak sétál, s mikor jön, úgy kacag,
Azt fogom hinni: földre szállt a Nap,
S egy pillantásba olvadt örökkévaló
Lesz szívemben a zene, lelkemben a szó…

Esõ lesz, és ragyogó szivárvány,
Õ jön, nem mesébõl a királylány,
Hanem az életben a legnagyobb csoda,
S azt a sokat titkolt mosolyt nekem hozza…

Vagy legyen vihar, és zengjen az ég,
Hisz a csapzott szárnyú madár is szép,
S bár az anyaföld váljon ketté hirtelen,
Nem számít, mert ha jössz, megtart a szerelem…

Lehet, hogy már tegnap is láttalak,
Lehet, hogy holnap sem… De vártalak,
És egy kicsit még várnom kell… vagy sokat…
Rágyújtok… s nézem tovább az arcokat…

/2007. július 31. Bagi László Hezekiah/