Nyakamon ül a sosemvolt bánat, Nevetve rajzol a papírra házat, Szerelmet, az udvarra virágot, És mosolygok, mert illata hiányzott…
Elfeledett álmokról mesél a hajnal, Napfénnyel ébreszt, vigasztal, ha baj van, S mikor nekem a tegnapok emléke kell, Friss harmattal füröszt, halkan énekel,
Félrehúzza a függönyt, hogy lássam, Magányomban a Mindenség a társam, És néhány csendszót a szívembe rejt, Mert õ tudja, hogy az soha nem felejt…
E szavakat suttogva dereng fel arcod, Immár lelkemben nézem a rajzot, Ott benn, a virágot, az udvart, a házat, És könnyet fakaszt a sosemvolt bánat…
A honlapon található versek felhasználása csak a szerzõ nevének feltüntetésével, a forrás (könyv, honlap) megjelölésével, idézetként történhet! A novellák, karcolatok csak a szerzõ engedélyével közölhetõek le újból! A letölthetõ anyagok nem módosíthatóak és csak a szerzõ engedélyével kerülhetnek kereskedelmi forgalomba.