Szirmok hullnak le, s levelek feledik a zöldet, Hûvös esõ áztatja el a száraz földet, Fehérbe öltözik, majd a hó patakká válik, S minden tócsát a nap meg a szél szárít… Miért múlik el minden?
Sötétbe borul a város az éjszaka leple alatt, Aztán üt az óra, s hajnali csöndet vált forgatag, Nappali zajok, és azok a melengetõ fények, Mit olykor egy fuvallat a felhõk mögé rejt. Miért múlik el minden?
Színes festmény az álmom, de szertefoszlik, Mint ahogyan kezemben sincs kezed most itt, Mégis megérint mellkasomban egy pillanat, Aztán tovalibben, s azt hiszem az idõ is szalad… Miért múlik el minden?
Barna kutyám simítom, s az eget kémlelem, A csillagok közt hátha a feketét is meglelem, De csak e perc van s mögötte pár derengõ évtized, És egy hang, mely az eljövendõhöz kér reményt s hitet… Mert örökké változik minden…
Itt az utcasarkon egy kis nádtetõs ház állott, Mára az utolsó tégla is szürke porrá mállott, S töredeznek az eperfán az elszáradt ágak, Nem bújnak lombja alá a régi játszótársak… Miért múlik el minden?
Tegnap még itt voltál, könnyed csordogált, Nemrég õ is köztünk lépdelt, láttam mosolyát, Mára nekünk csak a lábnyomok maradtak, És szívünkben az emlék, képek és szavak… Miért múlik el minden?
…Mindenben ott az új élet lehelete, érzem, Lelkeinkben a szeretet is örök, nem kétlem, Ki nem hunyhat ott a fény, a tûz lángol, Mégis azt kérdezem, holnaptól s mától: Miért múlik el minden?
A honlapon található versek felhasználása csak a szerzõ nevének feltüntetésével, a forrás (könyv, honlap) megjelölésével, idézetként történhet! A novellák, karcolatok csak a szerzõ engedélyével közölhetõek le újból! A letölthetõ anyagok nem módosíthatóak és csak a szerzõ engedélyével kerülhetnek kereskedelmi forgalomba.
