Ne a látszat után ítélj, a dolgok mélye rejt igazságot, Lehet, hogy a víztükör is csak szivárványt játszott, S a függöny lehet, hogy fekete, lehet, hogy bársony, A lényeg szívednek nyílik, engedd, hogy mögé lásson!
Ne csak a füleddel hallj, ne csak a szemeddel nézz, S emlékezz egy útra, melyre nem a lábaddal lépsz, És most ne a kezeddel érints, hanem a lelkeddel, Legyen Tűz, és világítson a Nap, amely benned kel!
Jöjjenek az Álmok, a félelem láncát tépd szét, Lásd meg ebben a világban a Való tükörképét, Érezd, hogy minden szeret, és magához ölel, Múltad és jövőd sem volt még soha ilyen közel!
Most Vagy! Örökké! Itt Vagy! És ez a Végtelen! Csodát láthatunk, gyere, de ne csak nézd velem, Táncoljuk és játsszuk el, míg fölöttünk csillag áll, Éljük át a függöny mögött, az Élet Igaz Színpadán!
A honlapon található versek felhasználása csak a szerzõ nevének feltüntetésével, a forrás (könyv, honlap) megjelölésével, idézetként történhet! A novellák, karcolatok csak a szerzõ engedélyével közölhetõek le újból! A letölthetõ anyagok nem módosíthatóak és csak a szerzõ engedélyével kerülhetnek kereskedelmi forgalomba.