Bagi László Hezekiah:
Hideg az éj

Dadog a csönd, némán dagad az ér a nyakamon,
Álmodnám, hogy magával ragad az alkalom,
És színeket fest az éjszaka, varázsol illatot,
De minden pohár üres, mindenki itthagyott...

Arcélt rajzolok a vékony porba az asztalon,
S míg künn csillagok hunynak ki e hajnalon,
Benn pislog egy gyertya kósza sárga lángja,
Érzem, figyel a padló, könnyeimet várja...

Nyitva az ablak, s rámköszön egy hideg fuvallat,
A kutyák is fáznak, elbújtak, nem ugatnak,
De csak didergõs az éj, nem hozhat ma fagyot,
A szívnek nem, mert remény és lángoló tûz van ott...

/Bagi László Hezekiah, 2007./