Soha ne kérj arra, mit szívembõl nem tennék, Soha ne mondd, hogy bolondság az emlék, Soha ne titkold, akkor sem, ha õrült a vágyad, És mondd meg nekem, hogy van-e helyem nálad?
A holdfény megsimogat, ébren is álmodom, Virágok illatoznak, szobánkban száz csokor, Sárga gyertyák festik arcunkat, a két szemedbe nézek, De kezed már nem érem el, lehet, hogy az élet téved,
Mert nem vagy itt, és csak egy dallal üzenek, Várlak új világ, gyújtson e hajnal tüzeket, Hogy legyünk együtt, s ne kelljen számolni a perceket, Mert csak az idõ múlik el, de semmi más teveled.
Soha ne félj, de szárnyalj és égj velem, Legyen a miénk a szavakon túl az érzelem, Soha ne titkold, akkor sem, ha õrült a vágyad, És mondd meg nekem, hogy van-e helyem nálad?
Csillagokkal táncolunk, szívem felhõk közt szárnyal, De eltévedni nem lehet, mellettem a társsal, Ki nemcsak álom, de álmodozni oly jó vele, S gyönyörûség, ha holdfény helyett simít keze...
Vándorok vagyunk, magányos, békés harcosok, Egymásra nézve látjuk: a Teremtõ szépet alkotott, Egy csodát nekem, egy csodát neked, mindent nekünk, S a mindenség útjain egy ölelésben eggyé leszünk...
Soha ne félj, egymást úgyis megtaláljuk, Akiknek van, valóra válhat minden álmuk, És ha találkozunk, ne titkold, ha õrült a vágyad, Csak mondd meg nekem, van-e helyem nálad?
A honlapon található versek felhasználása csak a szerzõ nevének feltüntetésével, a forrás (könyv, honlap) megjelölésével, idézetként történhet! A novellák, karcolatok csak a szerzõ engedélyével közölhetõek le újból! A letölthetõ anyagok nem módosíthatóak és csak a szerzõ engedélyével kerülhetnek kereskedelmi forgalomba.
