Bagi László Hezekiah:
Új utak

A csillagokból jöttél te, de most hol vagy?
Kacagásod is bársony mosolyba olvad,
Szemeid fénye az erdõ mélyén, ködben,
Avarban követi lépted nyomát könnyem,
De elnyeli harmat, felszárítja napsugár,
Míg valahonnan te belépsz a lélek kapuján,
S elpihensz bennem, engeded keresni az újat,
Pillanatot, melyben a szív szerelemre gyúlhat...

Köszönök minden percet, s a múlhatatlant õrzöm,
Téged tudva, így térek új utakra a földön,
S szeretettel befogadom, ami nekem eljön,
Vezessen bár léptem addig hegyeken vagy lejtõn,
De megyek, várom és élem a sorsomat,
Miközben majd velem lesz minden gondolat,
Álom, érzés, ami volt, mert nem tagadom,
És velük együtt élek tovább, szabadon...

Bagi László Hezekiah, 2007.