Bagi László Hezekiah:
Nem tudom, dalban sem

Nem tudhatom, hogy a szerelem most merre járhat,
Nem ismerem a te házad, se nem az utcádat,
Nem tudom a szemed színét, sem a hajad hosszát,
Azt sem tudom, hogy mikor mosolyog rám az orcád,
De ha egyszer hazafelé majd te jössz szembe vélem,
Tudni fogom: a földi létet nem hiába élem.

Nem tudom, miért váltják egymást gyorsan évszakok,
Nem tudom, hogy te miért ott s én miért itt vagyok,
Amikor lehetnénk együtt is, és kéz a kézben,
S most nem érinthetlek mégsem, csak álmomat nézem,
De ha egyszer velem futsz majd át a virágos réten,
Tudni fogom: a földi létet nem hiába élem.

Nem tudom, merre visz a szél, és hány év múlik el,
Míg egymásért lehetünk kezdet és vég, új igen,
Régi álmok, valóra váltan, mert rád találtam,
De mikor így lesz, már nem bánom, hogy eddig fáztam,
Mert szemeinkben gyúlnak csillagok, s értünk az égen,
És már tudom: a földi létet nem hiába élem.

Bagi László Hezekiah, 2007. december 1.