Bagi László Hezekiah:
Sóhajok

Hullnak rám a sóhajok,
És elveszett mondatok
Között keresem magam,
Eltakar minden szavam.

De érkezik hangtalan,
A szívemben mart arany,
Belõlem is felszakad,
Ez lelkembõl egy darab.

Sóhajok, hideg hidak,
Köd-kérdés, hogy te ki vagy,
És miért vágysz a lángra,
Tûz lennél te, a máglya.

Sóhajok és éjszakák,
Leplük alatt ég a vágy,
Fények, tüzek és álmok,
Hol a fák sírnak, várj ott!

Vezetnek a csillagok,
Csak egyetlen szív vagyok,
De ott leszek, van remény,
Az utolsó könnyeknél...

/Bagi László Hezekiah 2007./