Bagi László Hezekiah:
Elsodort a szél

Elsodort a szél, de még vannak levelek,
A napba nézek, csillagok közé, kereslek,
De téged elfújt már a szél,
Csöndben borul rám az éj.

Hozzám simultál, s vitt tovább a nagy folyam,
Nem engedte már az út, hogy azt mondjam,
Szeretlek, ahogy szeret az élet,
Hát most súgom a szót a szélnek...

És álmodlak téged, virágok közt táncolsz,
Feléd futok s te gyöngéden rám szólsz:
Ez a helyes ösvény, jöjj velem,
De felébredek, s az gyötrelem.

Becsukom hát szemem, csak szívem hagyom nyitva,
Hogy áramoljon be pitvarába szerelemnek titka,
Akkor is, ha én könnyezem,
Akkor is, ha nem jössz velem.

Elengedem a múltat és elengedlek Téged,
Hogy ne fájjon nekünk, ami úgy éget,
A szépet már lelkembe zártam,
Velem lesz egy gyertyalángban.

Minden éjjel meggyújtom újra, lobogjon,
Világoljék fénye arcomon, hogy hozzon
Neked boldog életet, szép utat,
Míg az enyém továbblép, és kutat...

/Bagi László Hezekiah 2008./