Bagi László: Gondolatok - egy szeptemberi
éjen Néha a barátsághoz hosszú
út vezet, néha elég egyetlen perc, melyben
többet kapsz a Másiktól, mint másoktól
egész életedben. Ha csodára vágysz, legyél az
önmagad, hiszen a Legnagyobb Csoda
tebenned él. Ne hidd, hogy egy elsárgult levélben nem lehet
látni a szépséget és az
életet, mely ahogy a levél a széllel, újra
kél a létben. Az a csodaszép mázas kerámia ott a
polcon, tán nem a természet alkotta,
tán ember keze mûve… de nem ugyanúgy Isten
alkotása az, akár a fa az út mentén? Esetlen lennél? … Ideges,
szétszórt?... És? Muszáj harcolnod ellene?
Csak fogadd el õszintén, s tudd, mikor vagy ilyen, s azt, hogy
nem vagy azonos
velük, csak utat mutatnak életedben. Bizonytalanságod: önismereted hiánya, de
azt pótolnod sem kell, csak
újra magadhoz ölelned, hiszen ott lakik benned. Ne
félj hát
önmagadtól, hogy tõled se féljenek mások! |