|
|
Jászapáti híres
szülöttei
|
Vágó Pál festõmûvész
Született: 1853. Jászapátiban, meghalt: 1928.
Budapesten. Mint a magyar történelmi- és
genre-festészet egyik kimagasló alakja, ünnepelt
festõink közé tartozik. Különösen
híres az 1900. Párizsi
világkiállítás nagyterme
számára festett nagy faliképe: a
Huszárság története, melyért a francia
becsületrendet is megkapta. Másik híres
vászna: a Szegedi árvíz képe, azután
a Budavár bevétele 1849, a Magyarok Kiev elõtt. Egyike
volt a magyar népéletkép-festés
legizzóbb magyarságú mestereinek. Hatalmas erejû
vászna a Becsületügy a Hortobágyon (két
viaskodó bikával), a Vonósnégyes, a
Jár a baba, a Víg társaság, a
Húsvéti öntözés. Fõmunkatársa
volt a Magyarok bejövetele és a Bem-Petõfi
körképeknek is.
|
|
Rácz
Aladár cimbalom-mûvész
Jászapáti, 1886. február 28. -
Budapest, 1958. március. 28.
Kossuth-díjas (1948), érdemes mûvész (1952),
kiváló mûvész (1953).
Cigányzenész családból
származott. 8–9
éves korában már apja zenekarában
játszott. A budapesti EMKE
kávéházban tizenhat éves
korától zenélt esténként.
1910-ben, 24
évesen Párizsba szerzõdött egy
cigányzenekarral, amellyel bejárta
Franciaországot, Spanyolországot, és
eljutott Egyiptomba is. Hamar hírnevet szerzett:
Saint-Saëns a
„cimbalom Liszt Ferencének” nevezte.
Az I. világháború alatt Svájcban
megismerkedett Ernest Ansermet professzorral, Jaques-Dalcroze-zal, Igor
Sztravinszkijjal, akik felfigyeltek játékára,
mûvészetének
tökéletesítésére
ösztönözték és a komolyzene
irányába terelték. Sztravinszkij cimbalmozni
tanult tõle, s komponált is erre a hangszerre.
A jobb hangzás eléréséért a
cimbalmon
újításokat vezett be, pedált
épített rá, a verõk
átalakításával és a
hangszer átépítésével valódi
koncerthangszerré nemesítette a cimbalmot.
1926-ban Lausanne-ban adta elsõ önálló
cimbalomhangversenyét. Koncertútjai során majd
egész Európát bejárta. 1927 - 35-ben
Franciaországban élt, 1935-ben tért vissza
Magyarországra. Budapesten 1937-ben a Nemzeti Zenede (ahol 1890-ben indult a cimbalom-tanszak), 1938-tól haláláig
a Zenemûvészeti Fõiskola tanára volt, ahol
számos kitûnõ tanítványt nevelt. A
cimbalomjátékot õ emelte mûvészi
színvonalra, a cimbalom általa lett hangversenyhangszer.
Barokk és preklasszikus mesterek fõként cembalóra
írt mûveit adta elõ többnyire felesége, Yvonne
Barblan zongorakíséretével. |
Jakkel Sándor kékfestõ mester,
a
népmûvészet mestere (1976)
Jászapáti, 1896.
május 8. – Jászapáti, 1977. december 23.
A nagyrõcei Állami
Felsõkereskedelmi Iskolában érettségizett (1913).
1915-ben orosz hadifogságba esett s a szibériai Irbitben
homokbányász és fakitermelõ.
Hazatérése után – mint a családban az
ötödik kékfestõ generáció tagja –
apja mûhelyében dolgozott, tudását az
ország más kékfestõ mûhelyeiben
gyarapította. Textilipari tanfolyamokon vett részt
Budapesten (1938), majd az óbudai Goldberger
festödében dolgozott (1939–43). Budapesten
mestervizsgázott (1945), ipart váltott, s
haláláig Jászapátiban dolgozott. A
Jászság utolsó kékfestõje volt.
Részt vett ipari bemutatókon;
kiállításai: Budapest (1968, a budapesti
Nemzetközi Vásár, 1976); Szolnok (1970, 1972, 1975,
1977); Jászberény (1975); Gödöllõ (1977);
Jászapáti (1978); országos
vándorkiállítás (1978). A mûhelyében
végzett munkafolyamatokat, mint a mesterség eredeti
dokumentumait kisfilmek és a Magyar Televízió is
megörökítette (1976).
Balajti Máté (1732,
Jászapáti) matematika-tanár, a
csillagvizsgáló intézet igazgatója
A mennyiségtan és természettan munkásai
közül nagy hírnévre tett szert:
Institutiones arithmeticae címû munkájával.
Imrik József (1819,
Jászapáti) A pragmatica sanctio
keletkezésének történetét írta
meg.
Szarka Ernõ - magyar
tanár, szépirodalmi novellákat írt.
|
