|
Külsõ, nõ, férfi, boldogság
(Bagi László Hezekiah írásai)
Számít-e a külsõ?
Számít, igen... Hiszen a lélek tükrözõdik a külsõben is, noha lehet, hogy ez csak egy apró mozzanat a test megjelenésében. Lehet, csak egy csodálatos szempár; lehet, csak a kifinomult ujjak; lehet, hogy csak a mosoly, mely az ember ajkára ül; lehet csak egy pír, egy kisugárzás az orcán, mely fonala érintve eljut hozzád, hiszen a fonál lélekbõl és szívbõl indult, természetes, a végtelen örökkévalóból ered, nem púder...
Hmmm... Akkor számít-e a külsõ? Nem... Mert belülrõl jõ... Mégis apró mozzanatát észreveszed-e az arcon, a testen? Igen... Akkor mégis számíthat? IGEN és NEM egyszerre...
Lehet ugyan analizálni, gondolatainkkal szétbontani az embert, testre, lélekre, és még apróbb részletekre, érzésekre, mozzanatokra, testrészeket vizsgálva, elválasztani egymástól az elválaszthatatlanokat, de igazi értelmük és szépségük csak a szintézisben nyilvánul meg újra...
S van-e csúnya egyáltalán? Van-e olyan, hogy lélekben csúnya ember? Vagy csak tanulni és tanítani akar valamire ebben a földi létben? Gondolataim számítanak-e vagy a külsõ, ezek a betûk, miket ide pötyögök? Tán azt mondod a gondolat, de betûk nélkül most hogyan juttattam volna el Hozzád? És igen, a szívünk, a lelkünk az, ami igazán számít, de rezdüléseik megnyilvánulnak kívül is, így ez a külsõ világ, legyen az pl. testtartás, szempillantás, hajzuhatag, mosoly vagy könny, szintén számítani fog, amikor valakivel találkozol... A lényeg, hogy ne e jelek alapján (melyek egyébként igencsak változékonyak az idõ folyamán) ítéld meg a másikat, s ne feledd el, hogy a külsõ mögött is van egy felfedezésre váró csodálatos világ.
A szépség mindegyikõnkben ott rejlik, külsõnkben és a szívünkben hordott tulajdonságainkban is, csak meg kell látni...
|
Hogyan lehet egy nõt vagy férfit boldoggá tenni?
Ha önmagától, saját önismeretébõl és az élet szeretetébõl nem tud boldog lenni, akkor sehogy... Ha mástól várja boldogságát, soha nem válhat boldoggá... De ha boldog, akkor szívbõl adhat, és elfogadhat...
A boldog ember természetes vágya, hogy megossza lelkének szépségét másokkal, s ehhez meg is találja az utat. S bár tudja, hogy olykor ez az út rögös, de nem boldogtalanságként éli meg, mert tudja az okát az akadálynak, s minden képesség megadatott neki a rög elgördítéséhez...
Hogyan lehet egy nõt vagy férfit boldoggá tenni tehát? Nem lehet, de boldogságában osztozhatunk, õszinte szívünkkel, szeretetünkkel... Ha valaki nem boldog, nem tehetjük azzá, mint ahogyan - véleményem szerint - az önmagával való nagy találkozásra sem taníthatjuk meg, de mellette állhatunk, elfogadhatjuk õt, s mindazt, amit szívével nekünk kíván átadni. Mi magunk a boldogságot nem tudjuk neki megadni, ámde ezernyi csodát adhatunk neki, ami elõrébb viszi õt az útján. Az úton, melyen megleli boldogságát.
Végül egy korábban már ismertetett gondolat:
Az emberi lény természetes állapota a boldogság, arra lett teremtve, hogy harmóniában éljen a Mindenséggel, az univerzium építõköveivel, rezdüléseivel. A félelem azonban olyan körülményeket teremt, mely nem kedvez a növekedésnek, a lélek kivirágzásának, meggátolja az Itt és Most-ban élést. Bensõ Lényeged azonban félelem nélkül való. Ismerd meg, fedezd fel, hogy ami benned van, legyen harmóniában is, és élj boldogan!
|
Bagi László Hezekiah
|
