A hindu vagy buddhista vallásban a mandala a kozmosz illetve különféle istenek ábrázolása. Elkészítési folyamata maga is egyfajta meditatív szertartás. A szó, az õsi indiai szent nyelvbõl, a szanszkritból származik. Jelentése: kör, ív, körszelet, korong. Más vélemény szerint jelentése az elmével is kapcsolatban áll (manas - "elme"). Eredetét tekintve leginkább a buddhista tibeti és indiai kultúrához köthetõ, ahol ma is, évezredek óta használják meditációs technikákhoz, gyakorlatokhoz.

"Minden mandala egyben egy univerzum is - mint az ige mondja: az Egy és a Különbözõ. Földünk is egy mandala. Csökkentjük a mértéket, világtengerekre lelünk, és azok építõkövei, a vízcseppek szintén mandalák. A szilárd szerkezetek, a szárazföld és a hegységek ásványokból vannak teremtve, s a kristályok ezek építõkövei. A kristályok pedig mandalákat képeznek. Minden, ami él - növények, állatok és emberek -, sejtekbõl áll, és minden sejt egy mandala. Minden sejtnek van egy magja, és az egy mandala. Ennek a magnak az osztódása két új sejtmandalához vezet. Így nõ a mandalák élõvilága. Minden sejt és kristály, meg egyáltalán minden ezen a bolygón atomokból áll, és minden atom egy mandala. Az atom után már túl kicsi lesz a mérték, és így nem ismerjük fel a további struktúrákat. Hasonlóan járunk, ha a dolgok túl nagyok lesznek. Még nem is olyan régen ismeretlen volt számunkra az atomok mandalastruktúrája és tovább, visszafelé a sejt meg a ködspirál. Nem is létezett volna ezért? De egészen biztosan létezett... Akárhova is hatolnak be modern kutatásaink, mindig "csak" ugyanarra az alapmintára lelünk, amit magunkban is megtalálhatunk. Ahogy fent, úgy lent - ahogy kint, úgy bent. Ezt az idõtlen ezoterikus törvényt nemcsak a világban, de a mandalában is megélhetjük, hisz mindenekelõtt a saját élményrõl van itt szó. Témánk megkönnyíti ezt az átélést. Igazából nehéz a mandalába úgy belemélyedni, hogy az ne érintsen meg minket." /Rüdiger Dahlke/

"Jung szerint a mandala lényege a személyiség központjának megtapasztalása, a középpont, ami mindennel összefüggésben van, és az abból kiáradó energia ellenállhatatlan kényszerben mutatkozik meg, hogy törekszünk azzá válni, amik vagyunk.
A mandalafestés a teljesség, a belsõ egyensúly, az EGÉSZ-ség és az erõ felismerésén keresztül tud bennünket megnyugtatni, ellazítani, kreatív energiánkat mozgósítani, és gyógyítani. A csodálatos formák és színek milliárdjai, pedig segítenek kifejezni önmagunkat, és megélni érzéseinket. Szürke hétköznapjaink örömei, kudarcai, feszültségei, csomói festés közben láthatatlanul feloldódnak a formák és színek változatos világában, és energiával, alkotóerõvel, jó kedvvel és tenni akarással töltenek fel, hogy gondolataink világosabbak, érzéseink tisztábbak, tetteink bölcsebbek, és mi magunk boldogabbak lehessünk.
Sok fajta mandala létezik. Hinduizmus, buddhizmus, kereszténység, görög mitológia, sámánizmus, indián kultúra ábrázolásai a legismertebbek. Minden kultúra és civilizáció használta a kör szimbólumot. Ugyanis a mandala szanszkrit szó kört jelent. A Tibeti elnevezése már sokkal többet elárul róla. A mandala tibetiül "dkyil-’khor" (kjilkor), amiben a "kjil" a középpontot, és a "kor" a centrumot körülvevõ koncentrikus köröket jelenti. Ezek szorosan összetartoznak, egyik a másik nélkül nem létezik." /Kiss Gábor/

"A mandala a teljesség, a középpel harmonikus egységben lévõ körülmények összessége." /Tarab Tulku/